Amikor megvettem az ostyasütö gépemet, már megsütöttem egyszer a sajtos tallért, a receptje
ITT található.
Tegnap férjem kérésére megint elkészítettem, de olyan figyelmetlenül olvastam a saját receptemet, hogy nem feleztem a mennyiségeket mint annak idején, hanem a 60 deka lisztet vettem hozzá.....
Képzelhetitek mekkora adag nyers tészta lett, reggelig sütögethettem volna a tallérokat.
A felét csináltam csak meg, a másik felét pedig szétosztottam egy "Piccantini" nevü formába, ami a muffin tepsihez hasonlít, csak nem olyan mélyek a lyukak benne.
Nem volt rossz ötlet, finom, kicsi, kerek lapos pogácsa szerü valamiket kaptam, amiket lefagyasztottam. Bármikor elö lehet venni és a tetejét pl. mozarellával, paradicsommal megpakolni és átsütni, vagy akár körözöttel megkenve, vagy krémsajttal és lazaccal megpakolva tálalni. 3 darabot kipróbáltam a mozarellás változattal, nagyon finom, jobb mint az eredeti piccantini recept amit a tepsihez adtak.
Már el sem merem mesélni, hogy az édes ostyákkal is így jártam tegnap, úgy látszik ilyen napom volt, ott is az egész mennyiséget vettem a fele helyett, de viszont az ma este a fagyihoz tuti elfogy;))
Az biztos, hogy most egy darabig nem sütök sem sós, sem édes ostyát.......
Pont tegnap jutott eszembe, a Dórival beszéltünk róla.Én a paprikásat is nagyon szeretem.
VálaszTörlésEbbe is került egy kevés piros paprika;)
VálaszTörlés