Christopher fiúnk 10 évesen fogalmazta meg ezt a történetet a német órán az általános iskolában. Mivel diszleksziás, nagyon sok helyesírási hiba volt benne, de magának a történetnek nagy sikere volt. Ez amit bescanneltem, már egy javított változata, azért itt is akad egy-két hiba benne, kérem nézzétek el;))
A költözéskor akadt a kezembe és gondoltam elteszem. Tegnap a vendégeinknek felolvastuk, annyira tetszett nekik,hogy kértek egy másolatot belöle, én meg mivel lábosokról szól és ez egy fözös blog, beírtam a fordítást:)
Úgy írtam ahogyan ö annak idején, tehát a jelen és múlt idöket betartva.
A LÁBOSOK IS ÉLNEK ÉS SZERETNEK
Nastredin a szomszédasszonyától egy lábost akart kikölcsönözni.Miután megfözte az ételét,szép tisztán akarta az edényt visszaadni.
Hirtelen megszólalt a telefon és így a lábosok egyedül maradtak a konyhában.
A szomszéd lábos az elsö pillantásra szerelmes lett Nastredin serpenyöjébe.
Az edények hangosan szeretik egymást és az eredményt azonnal látni.
A telefonbeszélgetés után Nastredin visszavitte a lábost.
A szomszéd örömmel látta, hogy a lábosa egy kis serpenyöt kapott, pont egy tükörtojáshoz elég.
Másnap Nastredin megint szerette volna a lábost elkérni, de annak akkora szerelmi bánata volt a serpenyö után, hogy halálra rozsdásodott.
Mi a tanulság?
Az ember soha ne válassza szét a szerelmes edényeket.
Ez nagyon aranyos. Igen a gyerekeknek a fantáziájuk végtelen.
VálaszTörlésEz nagyon szép. Igazi Valentin napi történet. Soha nem fogok visszaadni egyetlen kölcsönkapott lábost sem. Nem venném a lelkemre, hogy megrozsdásodjon szerelmi bánatában. :):):)
VálaszTörlésVali, ez így igaz;)
VálaszTörlésFehérnyúl,;)))) ne is add vissza;) Amikor beírtam a blogomba ma, jutott eszembe, hogy Valentin napra is ajálnhattam volna a fogalmazást.Abszolút nem volt szándékomban,véletlenül jött ki így.